Hét éve már, hogy Felát elvitte az AIDS, ám mintha mi sem történt volna, ma is elég munkát ad a kiadóknak, mondhatni, csak a börtönõröket hanyagolja, szegény. Teremtménye, az afrobeat idõközben a fiára, Femi Kutira szállt, de mondom, azért még Felának is van ehhez szava. És nem csak a kiadatlan felvételekre vagy az ilyen-olyan válogatásokra kell gondolnunk - ez a The Underground Spiritual Game például úgy nyúl Fela (jobbára) hetvenes évekbeli remekeihez, mintha valóban most pottyantak volna a világra. Ha úgy tetszik, vadonatúj régi felvételek hallhatók.

Így van ez, ha egyszer duplacsövû forradalmár az ember: ha nemcsak azzal szúr szemet, ahogy nekimegy a (nigériai) rezsimnek, vagy ahogy egy stadionban (egyszerre) huszonhét nõt vesz feleségül, hanem és leginkább azzal, ahogy a dzsesszbõl, a funkyból meg a yoruba melódiákból és ritmusokból addig ismeretlen, továbbá lenyûgözõ és ma is hipnotikus muzsikát kreál. És így van ez, ha harminc év múltán olyan kézbe kerül az anyaga, mint Chief Xcelé, aki több mint újrakeverte: úgy olvasztotta egymásba a számait, hogy azokból egy felújított értelmû - ugyanakkor Felával mélyen azonos - folyamatzene szülessen. Szóval két kalapot kell megemelnünk, s ez a legkevesebb. (Barclay/Universal, 2004, Megjelent: Magyar Narancs)