A moldovai Zece Prajeni falu Pacsirtája mindig is tudta, hogyan kell élni, nincs még egy rezesbanda a széles egy határban, mely ilyen sebesen szárnyalna, ilyen kifinomult hangszerszólókba bonyolódna, és így feldobódna vokálisan. Most pedig, láss csodát, egyenesen odáig merészkedett, hogy összetrombitálta a legmenőbb roma énekeseket, és egy hangban-színben-stílusban egyaránt gazdag anyagot készített velük. A bukaresti Dan Armeanca és a bolgár Jony Iliev nem először szerepelt velük, de ezúttal itt van a bosnyákok istene, Saban Bajramovic, a bosnyákok istennője, Ljiljana Butler, minden idők macedón királynője, Esma Redzepova, aztán a délfrancia rumbaföldekről a Kaloome, az amúgy harcosabb, belgrádi Kal, sőt két számban a mi Miczura Mónikánk is.

Szóval a biztosra menés megkülönböztetett esete forog fenn, többnyire közismert roma slágerekkel - mintha valami gálaműsorral lenne dolgunk. (A végén meg, nem viccelek, a Born To Be Wild.) Így aztán nem csoda, hogy mire kijött a lemez, élből a világzenei rádióslista második helyén nyitott. Jobb helyeken ez a trendi, az előremutató kérdés legfeljebb az, hogy hova lehet majd hátrálni ebből a fényből? (Asphalt Tango, 2007, Megjelent: Magyar Narancs)