Ez a román rezesbanda pontosan tudja, mi minden kell ahhoz, hogy a "mulatós zene" ne csak koncerten, hanem lemezen is üssön. Hogy a Gili Garabdi előtt négy évig éheztette a híveit, az igazán a legkevesebb; amellett azonban nem mennék el szó nélkül, ahogy a védjegyeit, a falusi nyerseséget és a baromi tempót megőrizve kalandozott a dzsessz és a balkáni blues vagy éppen a filmzenék terepén. Megjárta Duke Ellington Karavánját, ahogy szippantott James Bondból és a macedón Esma Redzepovától is, közben meg jöhettek a sirbák, hórák, rumbák, két nótára beszállhatott a bolgár (énekes) Jony Iliev - ez a sok szín nem tűnt erőltetettnek egy pillanatra sem. Ez bizony mind a Pacsirta hangja, a világ legtermészetesebb módján, s hogy ne menjünk tovább: ellenállhatatlanul. (Asphalt Tango/Zenesegély) (Megjelent a Magyar Narancsban, 2005-ben)