Még a kilencvenes évek elején, a valamikori Szovjetunió tagállamaiból verődtek össze Berlinben az ErsatzMusika tagjai. Sűrű és mély, feledhetetlen bélyegekkel érkeztek, ez már az első hangjukból kiderül. Ezeket a „bélyegeket” sokáig csak zenei „leveleiken” küldözgették a neten a barátaiknak, mert arra gondolni sem mertek, hogy igazi lemezt is készíthetnének. Nem ahhoz szoktak odahaza. Csak valami pótlékhoz, valami utánzathoz, amibe jobb híján azért bele lehet kapaszkodni. Ezt jelenti az Ersatz.

A zenekar kulcsfigurája, a billentyűs-énekes Irina Dubrovskaja képzőművészként is jelentős, de berlini élete most inkább a zenéről szól. 1995 és 2001 között neki már jelentek meg dolgai az Unterwasser nevű zenekarral. Gyönyörű arc, súlyos lélekkel, mint valami tépett underground angyal. És hát lényegében a 2006 óta működő ErsatzMusika is ilyen. Orosz underground, sanzon, cigányzene, zsidó zene, városi folk, mit tudom én, mi - mindennek a keveréke. Az első lemezükön (Voice Letter, 2007) végig oroszul, az újabbon már inkább angolul énekelnek, de ez egy öltést sem számít, azt kell mondanom. Meg azt, hogy nem tudom megítélni, melyik lemezük jobb. Aki fogékony a különleges érzékenységre és mindarra, ami a sorsnak, az esendőségnek vagy a melankóliának a szinonimája, az bátran benevezhet rájuk. Csak legyen hozzá ereje.
(Asphalt Tango, 2009; Megjelent: Magyar Narancs)