Ha nagyon-nagyon akarnám, azt mondhatnám, hogy egy kis "portugál" színezete a gerle énekének is van: én legalábbis simán belehallom Tóth Evelin hangjába és Kardos Dániel gitárjába azt a szomorkás melankóliát. Sőt, talán éppen ettől a könnyen kitapintható érzékenységtől különbözik ez a lemez annyira (a zenekart vezető, gadulkás) Szőke Szabolcs többi produkciójától: persze ott van a mélyén az ő szokatlanul konzekvens életműve, különösen a Tin Tin zenekar, mégis, mintha most megtört volna a "zárkózottsága", az Ektarhoz jóval több belesimulásra, azonosulásra alkalmas felületet kínál. "Egy húr" - jelenti ez az indiai szó, és ezen az egy húron nemcsak a négy előadó (a negyedik a bőgős Benkő Róbert) pendülhet, nemcsak a Távol-Kelet, Európa és a Balkán, hanem... - ugye, nem kell, hogy folytassam. Azt viszont nem hallgathatom el: ezt az albumot egy szinte virtuálisan aprócska győri kiadó jelentette meg; gondolom, kevesekhez jut el, pedig úgy csoda, ahogy van, ráadásul maga a tanúságtétel: egyetlen törékeny, gyöngéd gerle is csinálhat nyarat, még ha a széljárással szemben is száll. Ritka szép, megindító perceket köszönhetünk neki. (GyőrFree Műhely, 2005, Megjelent: Magyar Narancs)