Az izraeli Dudu Tassa változatlanul zseniális, ami nem azt jelenti, hogy a Kuwaitisszel készített harmadik albuma kapcsán ne beszélhetnénk bizonyos fejleményekről. Ismertségének ugyanis kimondottan jót fog tenni, hogy (angol kiadójának köszönhetően) ez a lemez végre nemzetközi forgalmazásba kerül, ráadásul az El Hajar lenyűgöző érettséggel vegyíti az előző két korong rockos, majd elektronikus zenei fúzióit. Még meg sem jelent, de már előszeretettel nyomatták az európai világzenei rádiók, és vélhetően a rockszíntér is ráharap arra a társaságra, mely tavalyelőtt a Radio­headdel turnézott az USA-ban.

A gitáros-énekes Dudu Tassa közel harminc évvel ezelőtt, tizenhárom évesen jelentette meg első lemezét. Csodagyereknek tartották, de az igazi csodára várni kellett vagy húsz évet. Úgy 2010-ig, amikor is egy ládikóban rá nem talált nagyapja és annak testvére felvételeire. Daoud és Sallah Al Kuwaiti a legnépszerűbb iraki szerzők közé tartoztak a 20. század első felében, ám az első arab–izraeli háború kitörése után Izraelben telepedtek le, és az izraeli rádió arab zenekarának szólistáiként ragyogtak tovább. Odavolt értük az arab és a zsidó hallgatóság egyaránt, amire – ha némi fáziskéséssel is – Tassa is rákattant.

2011-ben a Dudu Tassa and the Kuwaitis, négy év múlva az Ala Shawati című albummal hajtott fejet, felfrissítve szerzeményeiket.
És most, a klasszikus arab dalok, a progresszív rock és az elektronikus zenék pompás elegyeként itt van a harmadik lemez. Régi vágásúnak és hipermodernnek, akusztikusnak és elektronikusnak, rock ’n’ rollnak és tánczenének, arabnak és zsidónak, a három (album) közül a legcsodásabbnak. (Orchard, 2019, forrás: Magyar Narancs)