Check&Choice
Check&Choice
Check&Choice

Dresch Vonós Quartet: Ongaku

2021.10.01.

Az Ongaku (Fonó, 2021) lemez jóval erősebb folk-orientáltsága (és hangszerelése) révén másfajta élményt kínál, mint Dresch jazzkvartettje. De összességében talán mégsem annyira, mint elsőre gondolható. Tradicionális népzenékhez kötött motívumkészlete és hangvétele adott, így a Dresch-féle alap-megközelítéstől elléphetünk kissé, és a teljes műélvezethez ez szükséges is, egyszerűen mondva, aki nem szereti a hagyományos népzenét, ebbe beletörhet a bicskája. Ha viszont egészében, kifutását követően nézzük vissza az Ongakut, akkor feltárul, hogy miért is szerethető a népzene nem csak hagyományos formájában. Mivel megbeszéltük, hogy Dresch messze nem átlagos zenész, azaz ne is várjunk tőle sima zsánermunkát, így adódik a kérdés: kinek való az ő népzene megközelítése? Elsősorban azok számára, akik bírják a formai keretek odahagyását, és a kalandkeresés mellett a folyamatos belső munka harmonizál a karakterükkel. Én például kifejezetten szeretem, amikor az azonosságok mellett a különbözőségeket is megkapom, vagyis ami az általam is dekódolható kulturális gyökerekből fakadva el is emelkedik attól, és új területekre visz. Dresch muzsikájától mindez megkapható egy csomagban: magas energiafokon, egyszerre érzelmi és akarati szinten. A mélységi mámorban lüktető alapok felajzó intenzitással zubognak, a muzsikusok minden jel szerint ismerik a legfontosabb szentenciát: nem hivatalnokként vannak jelen, márpedig nincs az az isten, hogy ez a dög így kijöjjön, ha nem rakják oda magukat rendesen.

És igen, itt is megkapjuk Dresch imprós oldalának színe-javát, a szaxofon és a fuhun mellett klarinét, furulya és kaval is előkerül, és ami a legszebb az egészben, hogy – és itt visszautalnék a fentiekre – pár perc után már el is feledkeztem róla, hogy épp a vonós megfejtésben utazunk, és ez valami nagyon más lenne, mint a többi lemeze. Formailag és hangszerparkban ugyan adódnak eltérések, lényegét tekintve azonban alig, és ha az irányokat vesszük, hogy amaz a jazz felől jut el a népzenéig, ez meg fordítva, a különbözőségek illúzió voltára a közös metszéshalmazban zajló esszenciális folyamatok mutatnak rá. Mint ahogy az is egyértelmű, hogy a tájékozódáson és eligazodáson kívül a műfajilag definiált purista ragaszkodásoknak nincs sok szerepe az élmények megélésben. A jó muzsika gyógyír, többek közt erről szól az Ongaku. Dresch így fogalmaz a lemez kísérőfüzetében: „Japánul az ongaku zenét jelent. A kínaiul ez az írásjegy egy jellel különbözik az orvosságtól. Egy próba alkalmával mikor még nem kapott végleges nevet ez a kompozíció, megszólalt bennünk a keleti kultúrák felé mutató hangulata. Magyar gondolkodással is könnyen összeköthető e két fogalom. A zene és a lélek kapcsolata nem újszerű gondolat, jótékony hatását már az ókori görögök is felismerték. Reményeim szerint ez az album közelít ehhez a két jelentéshez.”

A lemezen játszó további muzsikusok: Csoóri Sándor brácsás, Zimber Ferenc cimbalmos, Bognár András nagybőgős, egy dalban pedig Lőrincz Hortenzia énekel.

Rácz Mihály

Évtizedek a zeneiparban. Még a gyerekkort se számíthatjuk le ebből: nem elég, hogy idejekorán rejtett kincsek után kutattam a homályzónában, de el is gondoltam a magasabb és mélyebb vonatkozásokat, amiket gyakran meg is fogalmaztam. Tinédzserként már nem csupán a magam számára, így lettem zenei újságíró. Később kiadóknál és lemezterjesztőknél is melóztam, többek közt kiadványmenedzserként. Közben saját underground zenei fanzint szerkesztettem, körülbelül ezeregyszáz rádióműsort raktam össze, valamint koncerteket és tehetségkutatót szerveztem.
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Írnál nekünk? 
Itt tudsz kapcsolatba lépni velünk! 

© Check&Choice 2021 - 
2022
crossmenu linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram