Ennek a fiatal párnak az albumát éppúgy jellemzi a mali tradíció több évszázados mágiája, mint a földrajzi és stiláris határok feszegetése iránti igény. Azzal indul, hogy megszakad a szívünk (a jól ismert) Ballaké Sissoko korájától, de mielőtt azt hinnénk, hogy már hallottunk ilyen csodát, egy cselló kibillent a kerékvágásból. És mire véget ér a Regrets, simán kipipálható: az év legtutibb afrikai ígéretétől esünk éppen hanyatt… A Kono című reggae rátesz még egy lapáttal, aztán a címadó szám következik, harmonikával a mélyén. Egy pillanatra elbizonytalanodhatunk: mi lesz, ha túlburjánzanak a francia kapcsolatok, de hamar rendet vág egy bivaly afrorock (Djeliyaba) s aztán egy betépett mali blues (Fousco et Djénéba). Te jó ég! – szédelgünk a végére, de hiába igyekszünk magunkhoz térni: ez a korong úgy hat, mint a legdurvább narkó.
Djénéba Kouyate és férje, Fousseyni Sissoko a bamakói művészeti akadémián jöttek össze, mindketten tősgyökeres grió család sarjai. Még nem volt felvételük, amikor meghívást kaptak a francia Africolor fesztiválra, azt követte a 438 Productions lemezajánlata. Két évig dolgoztak rajta, és nem lehet vitás: ahonnan most indultak, oda megérkezni szoktak a legnagyobbak, hosszas kalandozás után. Csúcs. (438 Productions/Lusafrica, 2018; Forrás: Magyar Narancs)