Úgy 10 évvel zenekara indulása után, a 2006-os Destroyer's Rubies albumnál kapcsolódtam a kanadai frontember, Dan Bejar munkásságához. (Mostanra 18 kiadványt számoltam össze Destroyer név alatt.) A különböző állomáspontokon - az indie rocktól a singer-songwriter hangulatokon át, a különféle elektronikus zenékig terjedő íven - számtalamszor találtam kedvemre való dalokat, de ilyen slágeres és élvezetes Destroyer-lemezhez még nem volt szerencsém.
Persze Bejarnál a popot minimum dupla idézőjelbe kellene tenni, a hajdan filizófia szakra járt énekes gyakorta nehézkesen követhető agymenéseit a saját rajongói sem tudják mindig kultiválni. A Pitchfork kritikusa egyesen úgy zárja recenzióját, hogy bár a lemez "elviselhetetlenül gyöngéden" remek, de "hazudsz, ha azt állítod, hogy érted".
Tudok kapcsolódni ehhez a felvetéshez, annyival viszont kiegészíteném, hogy egyrészt Bejarnak tele van a töke az aktuális világgal, s ezen hajlamos néha egész fanyar-görény humorral elszórakozni, ugyanakkor érezhetően megesik rajtunk a szíve, s a végére csak oda jut, hogy mégis inkább kászálódjunk le a sámliról, s "húzzuk ki a fejünket a hurokból" (The Last Song).
A Labyrinthitis kapcsán az énekes azt nyilatkozta, hogy John Collins szerző- és kütyüstársával eredetileg egy színtiszta techno lemezt akartak csinálni, s ebből lett aztán a pandémia elszigeteltségében egy "diszkós, New Orderes, Art of Noise-os" valami. A cím a labirintus formájú belső fül gyulladásos betegségére utal, ami a konkrét jelentésétől függetlenül Bejar szerint olyan, mintha "az útvesztők iránt érezne valaki addikciót", illetve "krónikusan rossz irányba fordulna az ember". Bejar komoly fülzúgásának lehetséges okait keresgélve bukkant a szóra, amely úgy hangzott, mintha "Kafka kreálta volna egy általa kitalált nyomorúság kapcsán".
"A Labyrinthitis-t zavarbaejtőnek szántam" - fűzi tovább Bejar, s bár a fonalat személy szerint ugyan nem vesztettem el, azt meg kell hagyni, hogy ilyen elevenünkbe vágó, költői diszkót nemigen hallani mostanság.

Adalékként egy Uproxx-interjú, illetve egy Pitchforkos beszélgetés.

Erről már írtam korábban.