A kalifornai énekes-dalszerző cirka 20 éve jelenteti meg lemezeit, ez a Heartmind című nyolcszámos album idén augusztusban jött ki. Felbukkanak ugyan jazzes, folkos, blues-os árnyalatok is, kategóriáját illetően mégis leginkább borús-pop. Jellemző például, hogy a Blue, Blue Band című számban szereplő bandának az a szuperképessége, hogy koncertjük végére mindenkire átsugározzák csüggedtségüket. McCombs több közeli barátját vesztette el az elmúlt időszakban, s az ezt követő magába roskadása átszövi a lemezt. Indításként már kapásból "szomorú a zene" (Music is Blue), aztán a 8 és fél perces, remek "spirituális jazzbe" elúszó címadó coda hallatán sem fog fülig érni a szánk.
Összességében mégsem nyom agyon, sőt, akadnak itt zeneileg élénkebb, pszichedelikusan csillogó slágerek is. Ilyen a Krakatau, ami az alább látható bohóc-banzájjal együtt, nálam az év legjobb sírva vigadós nótája.