Check&Choice
Check&Choice
Check&Choice

Canarro: New York, Párizs, Budapest

2023.01.03.

Ne csak arra koncentráljunk, hogy a Canarro birtokolja hellyel-közzel az egyetlen valódi magyar swing-manouche produkciót, mert akkor ugye mihez képest, és még önmagában ez a nagyon hálás zsáner sem lenne előny, ha csak afféle tanult hivatalnokokként bírnák csak felmondani a leckét. Anno még harmonikás-hegedűs utcazenész duókorukban csodálkoztam rájuk, aztán meg lesett állal mászkáltam a 2011-es FolkBeats tehetségkutatós koncertjeik alatt, aminek néha egy-két fordulójára éppenséggel el se jöttek, vagy ha igen, nem ugyanabban a felállásban, mint máskor, és így persze nehéz komolyan venni hivatalosabb keretek közt egy zenekart, viszont mivel én nem döntnök minőségben rontottam ott a levegőt, csendben szurkoltam nekik: na, ilyen egy jó rockandroll banda. Ez az öntörvényűség szerencsére nem állította őket talajba, jól elvoltak a maguk közegében, ráadásul szó nem volt technikai lazaságról, szépen beletanultak színpadi jelenlétbe, alámerültek a zsáner emocionális mélységeibe, mármint nem csak valami szűkös fókuszpont körül matatva, hanem rendesen bekvártélyozva. További adekvát nyomozásra nincs is szükség, azzal tán a befogadói örömöket kasztrálnánk balga módon, mert ez a New York-Párizs-Budapest (Fonó, 2022) című második lemezük annak ellenére sem merül ki swing-klasszikusok sima levételénél, hogy az alapanyag nagyját sztenderdek szolgáltatják. Produkciójuk aurája senki máséval össze nem téveszthető, és tudom, miről beszélek, mert ha nem is vagyok manouche-geek, azért évekig napirenden tartottam efféléket. A Canarro egyik nagy előnye a zsánerben érdekelt többséggel szemben, hogy a szólók, tempók, zsonglőri megoldások mellett/ellenére mindig dalban maradnak, az egységben működés fontosabbnak tetszik a különbözőségek hangsúlyozásánál. Azért is tűnik fel ez ennyire, mert én az ilyesmiben pont ezt a közérzetet keresem, és persze mértékkel a virtuozitás is tud gyönyörfokozó lenni, de a mézes kenegetés akkor jön, ha ott a dög, az értő összekacsintás, a szavakon túli gesztusok bensőséges tere. A Canarrot receptre kéne felírni hidegrázásra és lázas bajokra egyaránt.

Az egy ideje már megszilárdult tagság (Szakál Tamás – hegedű, ének, Jakab Viktor – gitár, Soós Márton – nagybőgő, Sidoo Attila – gitár, Marosi Zoltán – harmonika) mellé vendégek is érkeztek: Izabella Caussanel és Orbay Lilla (Ephemere duó) – ének, Bíró Szabolcs (Maszkura) – ének, harmonika, és Lakatos Vilmos – gitár (ő már szinte rendes tagnak számít).

Rácz Mihály

Évtizedek a zeneiparban. Még a gyerekkort se számíthatjuk le ebből: nem elég, hogy idejekorán rejtett kincsek után kutattam a homályzónában, de el is gondoltam a magasabb és mélyebb vonatkozásokat, amiket gyakran meg is fogalmaztam. Tinédzserként már nem csupán a magam számára, így lettem zenei újságíró. Később kiadóknál és lemezterjesztőknél is melóztam, többek közt kiadványmenedzserként. Közben saját underground zenei fanzint szerkesztettem, körülbelül ezeregyszáz rádióműsort raktam össze, valamint koncerteket és tehetségkutatót szerveztem.
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Írnál nekünk? 
Itt tudsz kapcsolatba lépni velünk! 

© Check&Choice 2021 - 
2023
crossmenu linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram