A bevándorlók sokaságától színpompás Kölnben 2009-ben alakult meg a Bukahara zenekar. Az első albumukat még hármasban vették fel 2011-ben, miután összehaverkodtak az akadémia dzsessz tanszékén, de most már négyen nyomják: az énekes-gitáros Soufian Zoghlani tunéziai, a bőgős-derbukás Ahmed Eid palesztin, a harmonikás-hegedűs Daniel Avi Schneider izraeli, csak a harsonás-énekes Max Von Einem német. Ennyit az adatokról. A többi kész csoda.

Legalábbis én nem tudom elképzelni, hogyan csinálják. Bármihez nyúlnak – legyen az balkáni rezes, Django Reinhardt-féle szving, arab és nyugati popzene, reggae vagy folk –, nyomban a kezükbe-torkukba-lelkükbe simul. Ráadásul nyoma sincs az agyalásnak, ne adj’ isten, a közönségbarát fúzióknak, hanem az van, hogy a mindenféléből markáns egység teremtődött valahogy. Nyelvekben és elképesztő hangulatokban gazdag énekkel. Továbbá jobbnál jobb dalokkal. Mondom, kész csoda. De mit tehetünk, ha egyszer ez van… (Bukahara, 2015, Megjelent: Magyar Narancs)