Alapvetően nem vérmes jazz, hovatovább laid back-es hangulat, sok világzenei behatással. Akad itt tuareg rock (Mdou Moctar), kora-párviadal a világ egyik legjobb hangszeresével (Ballaké Sissoko), nagyreményű izraeli sivatagi-hummuszjazz (Shay Hazan Quintet), katalán gitáros anya, harsonás lánya duett (Rita Payés, Elisabeth Roma), minimálban utazó lengyel zongoristanő csellós duója és punkos attitűdű honfitársa (Hania Rani, Wojtek Mazolewski), két ACT-kiadvány "sztár formációi" (Peirani-Parisien, David Helbock), angol és német mostani-de-üde-jazz (Mammal Hands, Bobby Rausch), na és a francia kedvencek persze, kezdetként és zárásként is Laurent Bardainne-nel (ő a Supersonic kettes számú szaxofonosa), no meg a mindig lenyűgöző Thomas de Pourquery-vel (Supersonic).