Johannes Sigmond holland dalos különböző indie bandák után 2006-ban kezdett szólópályába Baludzun néven (egy kevéssé ismert dán kerékpáros után), és hamar kialakította máig meghatározó szerzői metódusát hangzásban, hangszerelésben és dallamvilágban, miközben az életmű mégsem tűnik statikusnak. Akad ebben csipetnyi pszichedélia, mindennemű folkos ráhatás, nem kevés pitypang-pop, lelazultnak álcázott fájdalomkezelés, de az édes-sós dallamok a legszembeötlőbbek. Az első felvételeket éjjeli vezetéshez szánta, aztán beindult a koncertezés, felállt a kísérőbanda, eljutottak a nagy fesztiválokig és a tengerentúlra is a Benelux turnék után, majd jöttek jobbnál jobb albumok, egy-két közepesebb is, de most az újjal mintha best ofot raktak volna össze. Minden szinten csúcsmű.