Pár hónapos adósságom ez a bejegyzés, mert bár videói kapcsán írtam korábban a fiatal angol zenekarról, de ez a "hangyás" album annyira a fülembe mászott az elmúlt időszakban, hogy a lelkiismeretem megnyugtatása végett álljon itt a teljes lemez ajánlója. Annál is inkább, mert esélyes, hogy eddigi formájában már nem fog létezni a csupán négy éves múltra visszatekintő banda. Idén január legvégén ugyanis az énekes-gitáros Isaac Wood mentális egészségügyi problémákra hivatkozva bejelentette kilépését az addig héttagú zenekarból. Meglepő húzás, főleg az igen lelkes kritikai fogadtatás tudatában, hiszen már az első lemezüket Mercury Prize-ra nominálták (For the First Time, 2021), az új pedig a 3. helyen nyitott a UK Albums Charton.
Szó, ami szó, nagyon megy most Angliában ez a 'sokan vagyunk, szeretünk punkos attitűddel és költői érzékenységgel kísérletezni bármilyen műfajjal, nem félünk a 10 perces nótáktól, na és persze sokra becsüljük a jazzt, hiszen bevettünk egy szaxist is a bandába'-vonal. Ennek a jól érzékelhető zenei iránynak éppen ők az egyik legnépszerűbb képviselői...
Béres Ákos tollából olvastam a kulter.hu-n egy remek elemzést a lemezről, ebben szerepel a rendkívül találó "csoportterápiás jam session" hasonlat, amit csak annyival egészítenék ki, hogy szívből kívánom kimagasló fogékonyságú lélekbúvár-bárd barátunknak, hogy mielőbb kecmeregjen ki a terápiás székből, s vezesse újból ő az üléseket.

Pár koncertfelvétel még az új lemez megjelenése előtti időkből.