Alapélményem, hogy itt ez a húsz lemeznél tartó 56 éves amerikai dalos fickó, akit zeneileg sokáig eléggé középszerűnek gondoltam, aztán enyhén szólva fordult egyet bennem a dolog, mi több, mára odarakom a kedvencek közé. Már az előző lemezén (Gold Record, 2020) is akadtak olyan gyöngyszemek, mint az alább belinkelt Cowboy című szám, majd jött a Bonnie Prince Billy-vel közösen jegyzett, impozáns Blind Date Party album. Egy szintén újkeletű együttműködéséről (Old Fire) pedig frissen számoltunk be.
Olvasom, hogy számos kritikus szembeállítja Callahan hajdani szardonikus, kaján humorú, sokszor igen pengén élcelődő világát, a mostani, sokkal inkább szeretetet és kedvességet propagáló alaphanggal. Maga a szerző is nyilatkozta, hogy a pandémia utáni időben különösen fontosnak érezte, hogy dalai "felemeljék az embereket". Ezt a bensőségességet erősíti a női vokálok gyakori szerepeltetése, hasonlóan Ben Lamar Gay és a Lambchop utolsó lemezeihez, bár Callahan hangzása kevésbé formabontó.
Azért senki ne gondolja, hogy az énekes kifogyott az abszurditásba is hajló, sztoikus, néha kifejezetten keserű életképekből, ugyanakkor most teljesedik ki legjobban a 2019-ben már megénekelt sor: "A szeretet megváltoztatott".
Bill Callahan eddig bejárt útja felettébb vonzó: cinikus látótól eljutott a huncut bölcsig.

A dalszerző firnyákos hozzáállására jellemző az alábbi lyric videó, amiben egy ponton a dalszöveg hagyományos kiírása átvált valamiféle alternatív "valósággá"...