20 számos dupla lemezzel jelentkezett az amerikai indie-folkrock négyes, a Big Thief. Gitáros-énekesnőjükről, Adrianne Lenkerről már esett szó honlapunkon, így most szerény körítéssel tálalnám ezt a különben bőségtálnak is beillő albumot; meg hát egyébként egy felettébb népszerű bandáról beszélünk, számtalan nagy zenei hírportál címlapsztoriként hozza őket.
Annyit mindenesetre megemlítenék, hogy a számokat négy különböző stúdióban, négy különböző producerrel vették fel, s részben ebből is adódik, hogy némelykor kapkodhatja fejét az egyszeri Spotify-hallgató: vajon ez még ugyanaz a zenekar, vagy már átugrottunk valami másra? A hagyományos country-tól a lecsupaszított folkon át a karcosabb, vagy éppen pszichedelikus alterockig, sőt egészen a kísérletező, elektronikus megszólalásig terjed a lemez széles hangszerelési skálája.
Továbbra is úgy vélem, hogy egészen különleges elegyet alkot ez a négy muzsikus, nem "csupán" arról van szó, hogy Lenker generációjának egyik kiemelkedő dalszerzője és szövegírója. Mert noha legutóbbi szólómunkáival bizonyította, hogy dalai egy szál gitárral is működnek, azért a szólógitáros Buck Meek és ritmusszekció révén nem egyszer kerülnek szerzeményei egy egészen különleges akusztikus dimenzióba, bőven túlmutatva bármilyen műfaji besoroláson.
Ha csak egy szót mondhatnék a Big Thief jellemzése kapcsán, akkor az a 'kitárulkozás' lenne. S lám, egy Vulture magazin által készített interjúban, Buck Meek így fogalmaz: "Mindig is a teljes lelki lemeztelenedésre törekedtünk. Egyszerűen az öregedéssel, élettapasztalataink bővülésével, - mind a szeretet, mind a veszteség tekintetében -, egyre inkább el tudunk engedni dolgokat és jobban belakjuk a bőrünket."