2015 óta a negyedik lemeze a londoni énekes-multiinstrumentalista Bastien Kebnek. Az Organ Recital album fele minőségi, ám átlagos downtempós, filmzenés, instrumentális felvételekből áll, a másik fele a számomra érdekesebb kamara-soul és -funk. (Kiadója, a Gearbox pedig jellemzően jazzre fókuszál.) Az utóbbi csokorba tartozó énekes számok a szerző szerint leginkább egy késő éjjeli, álombeli utazásra hajaznak, töredékes emlékképekkel, beszélgetés-foszlányokkal, ambientes hangulatokkal.
A lemezajánlóban találtam: "Keb fantáziavilágában egérutat nyerhetünk a magány elől, eltűnik az önbizalomhiány, a mindennapi élet apró történései áthatolnak a valóság repedésein: egy harmonikusan megszólaló távoli kocsiriasztó, az éjszakai busz utasának fejhallgatójából kiszűrődő zene, a lyukas tetőn becsepegő eső, vagy egy elhaladó mentőautó halkuló szirénája".
Keb kitekert, pszichedelikus hálószoba-balladái a mostani 'eerie-soul' szívmelengető darabjai, bár tenne még a tűzre.

Két klip az előző lemezről (The Killing of Eugene Peeps, 2020).