„Nekem is van egy aranyszelencém, mint Árgyélusnak…, s abban mindenféle dolgot gyűjtögetek, például emlékeket, dalokat, meséket és még sorolhatnám…” Tündér Ilona és Árgyélus szelencébe kerülése például azzal járt, hogy most köréjük íródott egy egészen szédületes zenés mesejáték. Balogh Melinda áradó lényére, szelíd, de határozott énekstílusára először a Napkerék című szólóanyag, majd a Bahorka Társulat lemezén figyeltem fel, és ez utóbbi tematikailag rímel is erre az újra, így most a felettébb kívánt repeta lehetősége Bősze Tamás énekes/muzsikustárssal (valamint négy további népzenésszel) elővezetett úgynevezett meselemezen jött el. Persze nehogy komolyan vegyük az ebből gondolható, de abszolút megtévesztő korosztályi kereteket, merthogy pont az a fajta, amit nullától százhúszig érdemes ajánlgatni. És van még egy nagy előnye: ha mesének álcázott folklemez kerül elénk, nem kell döntéseket hozni vagy túlfogalmazni, hogy akkor most mi is ez, autentikus erdélyi- vagy roma folk, esetleg világzenei lemez, az efféle dilemmák szerencsére okafogyottá halványodnak. Mivel korban én még csak nagyjából félúton járok, így ettől az időtlenné varázsolt meseszínháziként is dekódolható muzsikától remélhetőleg még évtizedekig megifjodhatok, akár az élet vizétől. Röviden: pont erre a fajta szellemi táplálékra van legégetőbb szükségünk a gyermeki én frissen tartásához. (Fonó, 2022)