Az amerikai gitáros-énekesnő nyolcadik lemezét jelentette meg az év elején külön cím nélkül, csupán a hölgy neve: Anaïs Mitchell olvasható a borítón. Híressé a Broadway-n befutott "folk operája", a Hadestown tette, amiért 2019-ben az év legjobb musicalének járó Tony Awardot kapott, 2020-ban pedig a Grammy-díjat vehette át a legjobb zenés színházi albumért. Ugyanebben az évben a Time Magazin az év 100 legbefolyásosabb embere közé választotta.
Minderről fogalmam sem volt, amikor két éve beleszerettem egy folkos, singer-songwriteres lemezbe, az akkor debütált trió neve Bonny Light Horseman, tulajdonképpen egy supergroup a műfajban, Mitchell mellett két neves énekes-gitáros: Eric D. Johnson (Fruit Bats, The Shins) és Josh Kaufman (The National, Hiss Golden Messanger, Josh Ritter) alkotja a zenekart.
Azóta leltem jó pár, csak a Youtube-on elérhető session-re, ahol az említett trió mellett Mitchell számos egyéb régebbi felvételen látható kisebb-nagyobb formációkkal. S bár az új lemezt nem tudnám teljességében ajánlani, se a túl popos hangulata, se a finomkodósra vett megszólalása nem hozza nekem a Bonny Light Horseman-album szintjét (bár a zongora és szaxofon kifejezetten tetszik), mégis az alábbi lecsupaszított hangszerelésű, de élettel nagyon is telített videókból remélem kiderül, hogy miért kedvelem annyira ezt az "új Joni Mitchellnek" titulált hölgyet.

Az első négy videó az új lemez anyagával.

A Bonny Light Horseman-szekció. Na ez.

Szólóban.

Duóban Jefferson Hamerrel, ez is nagyon adja.

Szintén régebbi koncertfelvételek.

A Hadestown csapata, Mitchell jobb oldalt a gitárral látható.

S végül az új lemez eddigi egyetlen klipje.