A honlapunkon már bemutatott ausztrál 'crooner', Alex Cameron új nagylemezéről szívesen írtam volna úgy összességében némi kedveset, de az album fele inkább amolyan banális-majális, s ez még jobban zavar, mint az Oxy Music-on központi témaként végigrángatott drogozás. A Roxy Musicra és vele az örök sármőrre, Bryan Ferry-re hajazó cím már rögtön megadja a felütést, az oxikodon napjainkban az egyik legnépszerűbb vényköteles ópiát. (Eufória szintje hasonló a morfinéhoz, a heroinnál gyengébb, a többi ópiáthoz képest kevésbé álmosító.)
Mindenesetre az itt korábban már bemutatott, horvát tengerparton fecskében táncikálós, tényleg vicces klip (Sara Jo) mellett megjelent két újabb single videója is: az egyikben az online viszketegségre, mint súlyos ekcémára receptként felírt szeretetről énekel lecsúszott hősünk, a másikban pedig a ketamin által kiváltott külvilággal való kapcsolatvesztésre (K-Hole) kapunk gyógyírt a csöpögős templomi pop által.

"Alex Cameron dalai olyan érzést keltenek, mintha megölelne egy olyan ember, akitől nem szeretnél ölelést kapni. Ráadásul túl sokáig tart. Aztán rájössz, hogy ennek az embernek nagy szüksége volt arra, hogy ölelhessen. Végül mindketten jobban lesztek." (Izi Kavazo kommentje a Youtube-on.)