Az ember azt hinné, hogy „mindennek van határa”, pedig nincsen. Albert Kuvezin, a tuvai Yat-Kha zenekar ultrabasszus hangú torokénekese eddig is örömmel fitogtatta angolos műveltségét, de egy etnopunk-énekesbe ez belefért, még ha a sztyeppékhez, sámánokhoz, ménesekhez kötődtek is a dalai. Hanem amit most tett, annak a fele sem tréfa: egyetemes rockklasszikusokat „tuvásított”: többek közt Zeppelint, Kraftwerket, Santanát, Iron Butterflyt, Joy Divisiont, Motorheadet, Rolling Stonest – s még rémisztgethetném a kedves olvasót jó pár névvel tovább. De nem ez a cél.

A helyzet ugyanis az, hogy noha az ember számról számra erőteljesen összevonja a szemöldökét, a világért sem állítaná le a lemezt, és nemcsak azért, mert hajlamos a perverzitásokra, hanem mert suttyomban rákattan. Olykor mintha valami brutális horror szólna, olykor meg önnön paródiája, pedig nem vicc: Kuvezin éppolyan komolyan veszi a bálványait, mint a szülőföldjétől kapott útravalót. S lefogadom: Captain Beefheart, Vlagyimir Viszockij, Bob Marley, de még a Motörhead is bírná magát így. Talán csak Santana nem állná meg röhögés nélkül. (Yat-Kha Recordings/Plane/Zenesegély, 2005, Megjelent: Magyar Narancs)