Először is, alig hihető az az elképesztő alt-hang, ami az évtizedek óta hazánkban élő Alba Hyseniből jön. Ehhez képest szinte természetesnek tűnik, hogy a zenei produkció is gyakorlatilag hibátlan. Persze nem kéne annyira természetesnek venni azt sem, nem olyan könnyű igazán élvezetes és invenciózus zenei környezetet teremteni, de úgy látszik a Beat Disből ismert, és itt a producerségért is felelős Csigó Tamás képes erre. Az elektronikus környezet mellett a zenészbrigád is elsőrangú, többek közt olyan nevekkel, mint Hock Ernő, Grencsó István, Dóra Attila, Bérczesi Róbert, Rozmán Zoltán.

A zeneiség némileg szokatlan hazai terepen, már csak azért is, mert olyan műfajokból, hangulatokból merít, amikből itthon kevesen, másrészt nem dolgoznak tiszta zsánerekkel. Alba néha elképesztő mélységekbe száll alá, már-már bűnös élvezet követni oda; átlengi az egészet valami gyönyörűséges melankólia, sötét bársonyosság, és bár megnevezhetőek olyasmik, mint jazz és dark-wave, még pop is, de ez nem sokat árul el, annál többet a booklet inspirációs listája olyan nevekkel, mint: Grace Jones, Diamanda Galas, Joy Division, Nick Cave, Einstürzende Neubauten és Tom Waits. Én még hozzátenném a soul-jazzben különleges ízű Marla Glent is, bár Alba világa sokkal izgalmasabb és magával ragadóbb, 2011 óta nem lehet megunni ezt az albumot...
(Chameleon Records, 2011)